II. fejezet

~*Bella szemszöge*~

Már nagyon izgatott voltam olyan izgatott, hogy mindjárt összepisilem magam, de tényleg már nagyon ki kéne mennem. A házunk nagyon messze volt Londontól, de már nem bírtam tovább ezért megálltunk egy fura csirkés étteremnél Nand.. izé már nem is tudom a nevét csak gyorsan beszaladtam a mosdóba. Hamar ki is jöttem a kezemet is megmostam majd folytathattuk az utunkat tovább. Már sikerült elaludnom a kocsiban mikor anyámék keltettek, hogy megérkeztünk, hát ilyen az én szerencsém mindig akkor keltenek fel mikor sikerül elaludnom. Mikor kiszálltam tátva maradt a szám csodálatos volt az a ház. Kívülről és belülről egyaránt csodálatos volt, alig vártam, hogy felfedezhessem ezt a házat. Mikor először benyitottam az leírhatatlan már be volt rendezve minden bútor a helyén, gyors munka ahhoz képest, hogy tegnap este szállították ide a bútorokat. Sokáig császkáltam a házban mire megtaláltam a szobámat. Nagyon tetszett sőt egyenesen imádtam, olyan egyszerű volt, de még is nagyszerű, már most kezdem megszeretni ezt a helyet. Már minden a helyén volt már csak a ruhákat kellet kipakolni, de az

nem volt nagy munka. A gardrób nem is kell mesélnem hatalmas volt. Az összes ruhámat, cipőmet, táskámat, sapkámat beraktam, de még így is volt benne hely, hát legalább lesz hová rakni az új szerzeményeket. Egyenlőre csak elővettem a könyvem amiből már csak 61 oldal hiányzott, hogy kiolvassam. Kiültem a teraszra és neki is láttam az olvasásnak, fél óra alatt kiolvastam szóval nem volt kihívás nekem. Mivel nagyon unatkoztam ebben a nagy házban egyedül gondoltam elmegyek sétálni, igen anyámék megint elmentek dolgozni, hogy is gondoltam, hogy itt maradnak velem. Felvettem egy fekete táskát beleraktam a lakáskulcsot, pénzt és a telefonomat, ha netán-tán eltévednék vagy keresnének és már indultam is a nagy felfedező utamra. Út közben találkoztam egy nagyon dögös sráccal, nagyon ki volt csípve gondolom rokonokhoz megy, vagy a barátnőjéhez, gondolom van barátnője, mert nagyon jól néz ki. Nem is foglalkozok vele, hol is jár már az eszem? Inkább csak élvezem a napsütést, hát nem mondhatnám, hogy sokáig élvezhettem, mert hirtelen jött egy zápor, hát ez tényleg a "szerencse" napom. Mentem haza felé kicsit sietősebben, mert nem akartam elázni habár már bőrig áztam. Mellettem elment egy autó "kicsit" gyorsan, és sikeresen belement egy tócsába aminek a tartalma rám fröccsent és tiszta sár lettem, köszönöm sofőr bácsi. Már tényleg totál idétlenül nézhettem ki, hogy talptól egészen a fejem búbjáig sáros voltam, habár a fejemről amit tudtam leszedtem, de tuti, hogy még sáros voltam. Egyszer csak arra eszméltem, hogy valaki esernyőt tart a fejem fölé, megfordultam és az a cuki srác volt az.

-Köszi.-mondtam zavartan.

-Haza kísérhetlek?

-Ki vagy?

-A nevem Josh itt lakok a következő utcában.

-Én Bella vagyok, de akkor vissza kéne fordulnod nem?

-Szeretek sétálni.-vetett rám egy sármos mosolyt amitől majdnem elolvadtam.

-Most költöztetek ide nem?

-De.

-Honnan jöttél?

-Magyarországról.

-Nem tudom hol van.

-Nem csodálkozom.

-Miért?

-Mert egy jelentéktelen aprócska ország.

-Biztos nem az.

-Hát mindenkinek más a véleménye.

-Itt laksz?

-Igen.

-Hát akkor szia.

-Nem jössz be?

-Nem zavarok inkább.

-Legalább míg eláll az eső, addig sem unatkoznék.

-Miért nincs itthon senki?

-Nincs, a szüleimnek fontos a munka.

-Sajnálom.

-Már megszoktam, de bejössz?

-Nem is tudom.

-Gyere.-megfogtam a kezét és behúztam a házba.

-Köszönöm.

Felmentünk a szobámba ott beszélgettünk még, de mikor elkezdtem tüsszögni, Josh mondta, hogy menjek el fürdeni míg ő csinál teát. Mikor kijöttem a fürdőből rajtam csak egy szál törölköző volt és Josh persze pont akkor jött be a szobába. Egyáltalán nem vagyok szégyenlős típus ezért nem is zavartattam magamat nagyon, hogy csak törölközőben vagyok. Átvettem tőle az egyik bögre teát, majd elkezdtem szürcsölgetni. Felnéztem és Josh arcán elkezdtem nevetni.

-Mi az?

-Vörös vagy.-erre nem tudott semmit mondani csak zavartan elfordult.-Várj felveszek valamit, hogy ne érezd kínosan magad.

Bevonultam a fürdőbe és felvettem egy otthoni ruhát, persze a kontaktlencsémet kivettem és felvettem a szemüvegemet. Kimentem és Josh felnézett és végigmért, hát oké ez kicsit fura nekem, mert eddig csak egy barátom volt az is tizenöt évesen, hát igen nem vagyok a legszebb ezért nem is kellettem a fiúknak.

-Csinos vagy.

-Köszönöm.-éreztem, hogy elpirultam.

Nagyon jól megvoltunk észre sem vettük, hogy elállt az eső. Mikor már későre járt Joshnak haza kellet mennie.

-Ömm lehet hülye kérdés, de oda adnád a telefonszámod.-nyöszörögtem ki.

-Persze, te is megadod a tiédet.

-Persze.

Telefont cseréltünk beírtuk egymás telefonjába a számunkat majd vissza cseréltük a készülékeket.

-Szia.

-Szia.

Mielőtt elment nyomott egy puszit az arcomra mitől én vörös lettem, mint egy rák. Mikor már biztos voltam benne, hogy halló távolságon kívül van sikítoztam örömömben, hát igen tényleg nem vagyok normális. Felmentem a szobámba és Skype-on hívtam a barátnőmet és mindent elmondtam neki, és persze megmutattam neki az új szobámat. Nagyon hiányzik, de majd szünetekben meglátogatjuk egymást váltogatva, egyszer ő, egyszer én. Sajnos nagyon sok minden hiányzik Magyarországról, de hát nincs mit tenni. Különös ma semmit sem ettem, de mégsem vagyok éhes, de enni mégis csak kell ezért lementem a konyhába és csináltam magamnak Lasagne-t. Szokásomhoz híven a nappaliban a tv előtt ettem meg, közben néztem valami idétlen mesét aminek hála majdnem félre nyeltem az ételt. Mikor befejeztem beraktam a mosogatógépbe a tányért és elmentem fürdeni. Gyorsan megfürödtem, utána fogat mostam majd mentem aludni. Arra keltem, hogy valami csörömpöl az ablakon.